2009. augusztus 19., szerda

http://digitalbath.freeblog.hu/

2008. november 12., szerda

Sziasztok!

Elköltöztem egy másik helyre..
Ha érdekel a cím, akkor írj a plussponi[kuki]gmail.com -ra, vagy a kommentekbe, vagy keress meg msnen/személyesen/wiwen, mittomén..

u.i.: ez nem azt jelenti, hogy ide már nem írok többet, de ugyebár azt sem, hogy fogok ;]

2008. november 2., vasárnap

A hét főbűn
A teszt

Greed:	High
Gluttony:	Medium
Wrath:	High
Sloth:	Low
Envy:	Medium
Lust:	Medium
Pride:	High

2008. október 31., péntek

Fenomenális táncpróba után siettem haza -útközben vettem egy szemhéjtust-, hogy végre ehessek valamit. Furcsa az az érzés, amikor az ember túllép az éhségén és azt is elfelejti, hogy még semmit nem evett aznap. Szóval csináltam egy kolbászos-sonkás-hagymás rántottát 4kor, aztán most itt ülök és számolgatom, mikor kéne elkezdeni készülődni a Partira (Edina kedvéért párrti:D). Ja meg hogy mit vegyek fel. Meg összepakolni az ottalvásra, kicsit összepakolni, estébé.
Most esett le, hogy a nyelvvizsga, a ZsoltiBuli és a DV klántali egy hétvégére esik 2:1es elosztásban (sorrendben), szóval zsúfolt hétvége lesz 15-16, ajjdejóóó.
Rájöttem, hogy néha szelektíven olvasok - kiszelektálom a lényeges információkat.

szeretlek havasianna.

nos, au revoire

2008. október 30., csütörtök

Úgy voltam vele (mint már kismilliószor), hogyha megváltoztatom a sablont, akkor biztosan szívesebben írok majd ide.. Végülis a Mikulás is szívesebben megy oda, ahol szépen ki van tisztítva a csizma mint oda, ahol a lábbelik még őrzik az aznapi trágyázás nyomait. Hurá, asszem nem korcsosodtam el teljesen.
S hogy mi van velem mostanában? Sok mindent, vagy épp semmi sem. :) Mint az már megszokott. Sokan olvassák ezt a blogot (vagyis sokakról tudom h olvassák és sajna őket én is ismerem - remélem érthető az aggályom), de most megpróbálom elhatározni, hogy tényleg hidegen fog hagyni ez a tény és írok majd ide sok szaftos-mocskos pletykát meg igazságot, de azt hiszem nem is ez a gond.. Inkább az, hogy magam előtt is titkolom az igazságokat, hogy kíméljem kicsit szívem. Ha már annyian nem tették ezt vele, legalább a tulaja legyen vele kíméletes.
Najó. Ma stréberkedtem, vagyis házit írtam, de ez ne legyen újdonság - a szünet majd' mindennapján követtem el hasonló ocsmányságot. Holnap elvileg Haloween party a nővéremnél, utána Edinánál alvás, ja meg táncpróba, de ehhez semmi kedvem.
Amellett, h megint beütöttem a talpam (vagy még a múltkori baleset emlékeit nyögi) reggel óta fáj a fejem - vagyis inkább bele-belenyillal valami.. Szóval kellemesen telik a napom.
Azzal nyugtatom magam, hogy ez az utolsó év és jövő ilyenkor már minden más lesz. Tudom, h sokan inkább ijesztgetnének az egyetemmel, de nem tudnak eltántorítani attól a gondolattól, hogy jobb lesz ott nekem. Egyrészt szakaszosan kell tanulni, másrészt többnyire olyat, ami érdekel, de legalább közel van ahhoz, ami érdekel.. és nagyobb lesz az esély a későn kelésre, mint itt. :)
Nov. 15: nyelvvizsga, Dec. 14: szalagavató. Ezeket tudjam le végre, mert energiát emésztenek, gyötörnek, taszítanak. Hiába a szép ruha, az egész mizériával járó vitahalmazokat eltűrni, hallgatni nem túl kellemes.. Stb.
És akkor most lépek. Ígyis meghaladtam jelenlegi képességeimet azzal, hogy ennyit írtam..

2008. október 15., szerda

"Meg akarlak tartani téged,
Ezért választom őrödül
A megszépítő messzeséget."
(Ady)


Avagy jobb ha az emlékeimben még szépnek titulálhatom az elmúlt időt, mintha undorodva néznék rád.

Mocskos való,
takarodó!


UPDT: Csak nem akarok állandóan új posztot kezdeni. Már harmadjára hiszem azt, hogy végre sikerült megnyugodni, de aztán rá 2 percre ismét kitör rajtam a hisztéria és jön a veszett módon körbe-körbejárkálás, kutyaféle nyüszítés, sírás ezerrel (kádban, konyhában, ágyban, gép előtt - mostmár tényleg tökmind1). Nem baj, csak egy bizonyos időszakot kell átvészelnem és utána jobb lesz minden.
Mondjuk először meg kéne találni a szomor konkrét okát. Lehet az, mert úgy érzem, senkinek nem vagyok különösebben fontos.. Mintha el lennék izolálva minden értelmes lénytől.

2008. október 15., szerda

Avagy a szerelem emblematikus értéke.
Vagy miként lett a szerény lányból élvhajhász ribanc. (azért ezt ne!).
Esetleg az önismeretem újabb állomása.
Végül: miafasz.

Oké, kezdjük az elején. Adott voltam én, egy új közeg, meg valami ismeretlen (élet)érzés, méghozzá drog felhasználása nélkül. Király recept - gondoltam akkor, de visszaemlékezve azt hiszem ott romlott el bennem az a bizonyos kapcsoló, aminek pótlására a mai napig nem került sor. Rendben, haladjunk sorrendben!
Gólyatábor; legyen ez az első, mert az ált.isk. mint olyan, nem volt túl meghatározó dolog az életemben azon kívül, hogy másodikban a lázgergő mögött ültünk az edinával (első és utolsó közös szerelmünk) és hogy az orsi meg a csilla eltették a bencének tulajdonított labda egy darabját. Tudom, értelmes társaság voltunk, de ez még 2000 előtt volt, amikor hajvasaló helyett még barbit és kent vittem, ha ottaludtam valahol.
Szóval tábor. Érdekes, nagyon sokmindenre emlékszem abból a 3 napból és még többre nem... remélem az egyetemi gólyatábor ennél emlékezetesebb lesz(:D). Persze ki mást is köthetnék eme monumentális eseményhez, mint a Balázst. Mondjuk első szerelem?(sic!) Nem, talán nem az, mert 1x (x<5) évesen az ember még nem konyít sem a másik nemhez, sem magához. Mindenesetre volt valami, amiben kellőképpen leamortizáltuk magunkat az elkövetkezendő y évre (és y még mindig kitart; ugyanúgy mint a vele való barátságom..) és olyan töréseket szereztünk, amik a későbbiekben igencsak nehezítették a kapcsolatkialakítást más humanoid egyedekkel. Tudom, hogy ez gáz így, de valami realitása mégis csak kell, hogy legyen.
Mindegy, nagy ugrás, 2006. Suli nagyban tart, közbe kisebb-nagyobb "kapcsolatok", ahogy ez egy tinitől "elvárható", suli takaréklángon, egyébként minden oké, minden normális, csak a világ változik veszett tempóban. (mára már ott tartunk, hogy a suliban némelyik gólyalány idősebbnek néz ki nálam a smink és ruhák miatt - értelmileg azért nem kőröznek le) Aztán Tamás, az én Kakukktojásom, ami kilógna minden egyenletből.. Annyira, hogy több szót nem érdemel ezen a blogon.
Osztálykirándulás Olaszországba, előtte valamiféle elmélyülés az Attilával való baráti viszonyban. Fura. Évek távlatából az egész fájdalmasnak, mégis meg nem történtnek tűnik. Itt rontottam el életemben először. Túl komolyan vettem, túlságosan kapaszkodtam olyan álomképekbe, amiknek -majdnem 18 éves fejjel belátva- semmi létjogosultságuk nem volt. Szánalmas.. Biztos vagyok benne, hogy megváltoztattam az életét, ahogy a sajátomét is. Vele tapasztaltam meg a szeretkezést (nem volt túl fényes), meg a szerelmet (vagy micsodát), azt, hogy milyen huzamosabb ideig együtt lenni (akár külföldön is), milyen beleásni magad valaki másnak az életébe és hogy mennyire Terézanya alkat vagyok én. Görcsösen jobb emberré akartam tenni. Sportra buzdítottam a gépezés helyett, tanulás miatt veszekedtünk át hosszú órákat a telefonba.. Mindeközben próbáltam őt kizárni a saját szférámból olyan dolgokkal, hogy nem hagytam, hogy koncertre járjon velem, sokszor szívesebben múlattam az időt a barátaimmal, mint vele. Hát ez van, ez volt. Már a csókjára sem emlékszem, sem arra, milyen volt hozzábújni egy nálaménál is kisebb testhez. (biztos nem túl kellemes)
2007, július vége. Persze, bográcsparti, ezt a történetet már mindenki ismeri. Amikor felszálltam a Tatabánya (ezt a szót leírva menthetetlenül görcsberándulnak a könnycsatornáim) felé menő vonatra, lényegében búcsút mondtam, lezártam azt a szakaszt. Tudtam, hogy valami okból meg fog változni minden. A potom egy órás út alatt kitöröltem fejemből az egy évet, elkönyveltem mérsékelten szarnak, izgultam, mert most vonatoztam először egyedül, azt sem tudtam, hova megyek.. De menni akartam, eltakarodni ebből a városból.. Egy olyan városba, ami aztán több, mint egy évig a fél otthonom lett.
Miki korszak. Sajnálom, hogy nem vezettem pontosabban a blogot, mert minden hét megért volna egy összegzést. Most nem marad más, mint a bentragadt levegő, a gyomorgörcs, meg minden ilyesmi.
Most szakadok el. Kétségbeestem. Mi lesz velem -kérdem és semmi más vágyam nincs, mint a tétlenség azonnali abszolválása. Menekülés egy helyre, ahol nyugi van, ahol nincsenek gondolatok, nincsenek érzelmek, amiket meg kéne élni. Egyáltalán ne legyen ott semmi!! Most meg kiderül, hogy tényleg egy megtört, jellemzavaros fruska vagyok. A helyzet az, hogy mindez nem érdekel. Nem kötelező idősebbként viselkednem, mint amilyen vagyok, de az nem az én hibám, hogy néhány dologban a saját szintemen állok, míg a többiben már jóval előrébb járok.
Szóval Miklós. Nehéz erről beszélni, mert friss az egész - két hete még együtt voltunk, de a tegnapi 14 hónapos évfordulónkat már nem ünnepeltük. Ugye már nem volt minek/miért ünnepelni. Ódzkodom attól, hogy egy férfi hozzámérjen, beengedjem őt a szívembe-lelkembe, úgy egyáltalán az életembe. Nem megy. Nem akarok sem barátnő, sem szerető, sem akármi lenni, ezeken túl viszont úgy kell a szeretet "mint egy falat kenyér". De nem török meg, kell a "megtisztulás". Viszont az érzelmeimet nem tudom elfojtani. A szerelem bizony elmúlt, ezek után kár lenne folytatni, soha többé nem esek az újrakezdés buta hibájába. Tudom, úgy történt minden, mint egy villámcsapás, de manapság gyorsabb vagyok, mint az Életfonalakat nyiszatoló párkák. :)
Kell a támasz, kell az ölelés, a jó szó, a célok, az emberek, a c i v i l i z á c i ó, de most pihi kell, hogy legyen.
Mégis, amikor hazaérek és órákig semmi dolgom, elgondolkozom, magambaszállok, mérlegelek. Semmi sem jó így. És mégis jó. Butaságnak tűnik (no meg feleslegesnek) minden nyavajgó szavam, néha viszont helyén valónak érzem őket egytől-egyig.
Aztán a "majdnem szeretőségem". Tegnap azt éreztem, nem vagyok arra a helyre való. Nem kell a csók, az ölelés, nem kell semmi testiség. Papíron kell, de minden érzékem tiltakozik már ezellen. Szörnyű volt ezt konstatálni, mert úgy éreztem, nagy köcsögség volt tőlem az egész, hiszen mondjuk ki: hitegettem. Lehetne mentségem az, hogy nem volt szándékos, de már rég nem mentegetem magam senki előtt. Így alakult az élet.. És mindig így alakítom: későn hozom meg a JÓ döntéseket, képes lennék magamra erőszakolni olyna dolgokat, amiket igazából nem is akarok. Hülye voltam, igen. Felvállaltam/om, ezeken felül nincs több mondanivalóm. Én, aki röhejes módon szinte 4(!!!!!!!!) éve kisebb-nagyobb kapcsolatból/ba ugrál, most megnyomom azt a kurva PAUSE-t és megnézem, hogy tudok boldogulni, ha nincs mögöttem egy rabszolga, aki vonszolja a szívemet (vigyázat, irónia!) és építi az egómat.
Egyedülálló - ízlelgetem a szót magamnak, legbelül pedig infúziót kívánok, mert a szívem szinte kivérzett a helyéről. De tényleg. Szörnyű ez az egész, legalábbis így élem meg, hiába próbálkozom ezt kiküszöbölni.. Sajnos nem fedhetem el, amilyen vagyok, csak alakíthatok magamon. Ezt kell tennem. De leginkább kitisztulni, mint egy méregtelenítő kúrán.
Elegem van, legszívesebben leköpném a képletesen elővett tiszta lapot. Utálom ezt a szót. És akkor zárjuk soraimat a mindenki által ismert, hangzatos mondattal:
Mindenkinek kurvaannya!



u.i.: utólag minden sablonosnak, lényegtelennek, szürkének tűnik, de senki se felejtse, hogy a leírtak mindig csak tizedrészei a megélt dolgoknak. nem tükröznek sem érzelmet, sem nagyszabású gondolatokat.. egyszerűen csak vannak, kikívánkoztak én pedig lehetőséget adtam nekik.
Ahogy magamnak is azt adtam. Azért, hogy végre ... ember lehessek. Vagy mittomén.

2008. október 14., kedd

Hát így. De nem sokon múlt!

2008. október 13., hétfő

el ne hidd azt, bárki mondja, hogy ez jó így,
el ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít,
el ne hidd, hogy megváltoztunk vezényszóra,
el ne hidd, hogy nyílik még a sárga rózsa..




Amúgy jó lenne írkafirkálni mindenről, de ahhoz el kéne kapnom az aktuális gondolataim grabancát. Perpillanat jól érzem magam, jól vagyok, köszi.. Sok barát, sok egyéb, sok program, sok terv és egy minutumnyi időm sincs az unatkozásra.
Megvettem a Szakítóskönyvet, hogy meglegyen az utókornak és majd a leszármazottaim is röhöghessenek, okulhassanak mások vakvágányaiból.

2008. október 11., szombat

Vulpes pilum mutat, non mores.

Amúgy tudnék mesélni, de most nem a: megy, b: akarok, c: tudom, mi lesz pontosan. ;] De /pill élvezem a hivatalos egyedülállók életét pár kétellyel. Egyszer csak rendbe jön minden. A kérdés, hogy a 'rendbe' az mit jelent az esetembe..

2008. október 7., kedd

S Z Ü N E T

2008. szeptember 28., vasárnap

Rég tudtam ilyen nehezen feldolgozni azt, hogy elmegy..
elmegy..
ELMEGY.

Már nem is emlékeztem, milyen érzés ez, de most régi barátként üdvözölhettem.
Üdv az életemben ismét.. Reméltem, hogy többé nem látlak. :(